Filmkritika
2016. szeptember 30., péntek @ 11:00 | 0 hozzászólás
Holt költők társasága
A történet az ötvenes évek derekán játszódik, egy úgynevezett Welton Akadémián. A részben Tom Schulman által megálmodott fiúiskolában rendre és fegyelemre tanítják a diákokat, s nem véletlenül négy fő alapelvük a hagyomány, becsület, fegyelem és érdem... Amerika egyik legjobb tanodájának hírneve a tét.
A középpontban hét, egy osztályban tanuló fiú és az új irodalom tanáruk, Mr. Keating áll, aki már a legelső pillanattól kezdve saját útjuk megtalálására és annak kitaposására biztatja diákjait. Első dolga tudatosítani a fiatalokban, hogy az életük sokkal hamarabb elröpül, mint azt gondolnák, s hogy ki ,,kell használniuk a "carpe diem" örökségét". Mivel ez a szokatlan oktatási rendszer erős ellentétben áll az akadémia elveivel, hamar sikerül felhívnia magára a többi tanár, valamint maga az igazgató figyelmét is.
Mr. Keating órái nagy hatással vannak a fiúkra és betáblázott mindennapjaikra, így kíváncsiságuknak engedvén nyomozni kezdenek a férfi után. Meg is találják a képét az egyik "ősrégi" évkönyvben, amiben - nagy meglepetésükre - többek között az áll, hogy fiatal korában tagja volt a Holt költők társaságának. (Régen a diákok a közeli indián barlangba menekültek az intézmény folytogató falai és szabályai elől, s esténként verseket olvastak föl egymásnak.) Főszereplőink innen szedték az ötletet, hogy felelevenítsék a klubot és kövessék Mr. K. példáját.
💭Vélemény:
Először is szeretném kihangsúlyozni, milyen nagy csalódást okozott a könyv a film
után; ,,Robotmunka"-ahogy sokan jellemezték a Molyon és ezzel a kijelentéssel sajnos teljes szívemből
egyet kell, hogy értsek. Az egész olyan szájbarágósra sikerült a rengeteg párbeszéddel és egyhangú, unalmas leírással, hogy a végén már majdnem azt kívántam: bárcsak bele sem kezdtem volna. Számomra felettébb illúzióromboló volt, pedig élek-halok a könyvekért. Mintha... mintha Kleinbaum allergiás lett volna a melléknevekre. A karakterek gyakran összekeveredtek, bár az sem igazán volt jellemző, hogy engedte volna őket rendesen kibontakozni. Ha - valamilyen csoda folytán - előbb futok össze a regénnyel, mint a filmmel, pár oldal után egészen biztosan feladom és leteszem...
Ellenben a film annyira magával ragadott, hogy kénytelen voltam háromszor is megnézni egymás után. A történet zseniális, a választott színészeknél jobbakat pedig nem is találhattak volna! Üdítő, hisz rég éreztem már úgy, hogy minden kocka a helyén van és a rendezőknek tényleg sikerült átadniuk a lényeget. Legelső gondolatom az volt: Hé, ezt nekem forgatták!
Az egész nagyon ösztönzőleg hatott rám, hisz akkoriban én is azon voltam, hogy minnél optimistábban lássam a világot és megtanuljak a mának élni. A Holt költők társasága egyfajta löketet adott és segített kinyitni olyan ajtókat, amikről eddig nem is tudtam.
A középpontban hét, egy osztályban tanuló fiú és az új irodalom tanáruk, Mr. Keating áll, aki már a legelső pillanattól kezdve saját útjuk megtalálására és annak kitaposására biztatja diákjait. Első dolga tudatosítani a fiatalokban, hogy az életük sokkal hamarabb elröpül, mint azt gondolnák, s hogy ki ,,kell használniuk a "carpe diem" örökségét". Mivel ez a szokatlan oktatási rendszer erős ellentétben áll az akadémia elveivel, hamar sikerül felhívnia magára a többi tanár, valamint maga az igazgató figyelmét is.
Mr. Keating órái nagy hatással vannak a fiúkra és betáblázott mindennapjaikra, így kíváncsiságuknak engedvén nyomozni kezdenek a férfi után. Meg is találják a képét az egyik "ősrégi" évkönyvben, amiben - nagy meglepetésükre - többek között az áll, hogy fiatal korában tagja volt a Holt költők társaságának. (Régen a diákok a közeli indián barlangba menekültek az intézmény folytogató falai és szabályai elől, s esténként verseket olvastak föl egymásnak.) Főszereplőink innen szedték az ötletet, hogy felelevenítsék a klubot és kövessék Mr. K. példáját.
Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság... ezek mind nemes dolgok, kellenek a lét fenntartáshoz, de a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem: ezek azok, amikért érdemes élni.
💭Vélemény:
Először is szeretném kihangsúlyozni, milyen nagy csalódást okozott a könyv a film
Ellenben a film annyira magával ragadott, hogy kénytelen voltam háromszor is megnézni egymás után. A történet zseniális, a választott színészeknél jobbakat pedig nem is találhattak volna! Üdítő, hisz rég éreztem már úgy, hogy minden kocka a helyén van és a rendezőknek tényleg sikerült átadniuk a lényeget. Legelső gondolatom az volt: Hé, ezt nekem forgatták!
Az egész nagyon ösztönzőleg hatott rám, hisz akkoriban én is azon voltam, hogy minnél optimistábban lássam a világot és megtanuljak a mának élni. A Holt költők társasága egyfajta löketet adott és segített kinyitni olyan ajtókat, amikről eddig nem is tudtam.
Mennyire nehéz megőrizni önmagunkat a többiekkel szemben! Látom a szemükön, hogy most azt gondolják: "én nem léptem volna ütemre", de jusson eszükbe, hogy akkor miért tapsoltak? Mindannyian igényeljük, hogy elfogadjanak, de higgyék erősen, hogy a meggyőződésük egyéni, a sajátjuk, még ha a nagy többség emiatt rossz szemmel néz is magukra, még ha a nyáj azt bégeti is: "neeem heeelyeees"! (...) Azt akarom, hogy leljék meg a maguk útját mihamarabb. Induljanak el rajta a maguk tempójában! Mindegy, hogy merre, mindegy, hogy hogyan, akár peckesen, akár kergén, bárhogyan!Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a romantikát, a költészetet, a humort és a drámát! Garantáltan nem fog csalódást okozni!
Lea K. Moess
Címkék: ajánló, carpe diem, kritika, The Dead Poets Security
Mukka:Miért? Mert.~
